Már kamaszkoromban is írtam, de akkor még kizárólag magamnak. Érzéseket és hangulatokat rögzítettem – ezek a feljegyzések ma a történeteim fundamentumai.

Számomra az írás nem csupán mesélés, hanem terápia és lázadás a felejtés ellen.

Minden leírt sor egy apró időkapszula, amelyben kimerevítem a pillanat varázsát és az érzelmek súlyát. Írásaimat átszövi az önéletrajzi ihletés, de hogy hol ér véget a megélt valóság és hol kezdődik a fantázia, az maradjon az én titkom.

Azért alkotok, hogy a múltat átmentsem a jövőbe, és meghívjam az olvasót egy közös emlékezésre. Ha pedig épp nem írok, gyermekvédelmi szakemberként, edzőként, anyaként és társként vagyok jelen a világban.