Ígéretes bajnoki álmok vagy fájdalmas felnőtté válás?
1982 nyarán a tizenöt éves Kitti előtt még nyitva áll a világ. A szocialista kisváros biztonságos díszletei között a röplabdapálya az otthona, az orosz órák szódolgozatai mögött pedig a levegőben az első szerelmek illata és a gondtalan kamaszkor ígérete vibrál. Ám ahogy a gimnáziumi éveket felváltja a főiskola, az álmok repedezni kezdenek: a versenyek izgalma és a hétköznapok nosztalgiája mögött egy kőkemény lélektani dráma bontakozik ki.
Mire a rendszerváltás szele eléri az országot, Kitti világa is kifordul sarkaiból.
Sorozatos sérülések, egy nárcisztikus kapcsolat…
Talán túl sok egy életre az álmok sorozatos porba hullása. Talán hoz magával egy még rosszabb történést ez a sok balszerencse. Talán túlélhető… De hogyan?
Vajon mi marad a cserfes diáklányból, amikor a sikerek helyét átveszi a szorongás?
Mi van, ha a B terv már nemcsak egy lehetőség, hanem a túlélés záloga?
Hideg Lászlóné –
Katharina véleményem szerint nagyon jól hozza egy tinilány gondolkodását, pedig ugye felnőttként ez egyáltalán nem egyszerű feladat, mivel teljesen másképp látjuk az életet, mint tinédzserként. Kitti karakterében nem találtam semmi túlzót, hisz ugyanazon problémákkal küzd, mint a kortársai, s amelyekkel mi magunk szintén szembesültünk. Külön kiemelném az igazságérzetét, mely felülmúlja olykor például a barátnőjét is, s ami számomra pluszt adott a karakteréhez.
Jól követhető a főszereplő útja az idő múlásával, úgy meséli el az író, mintha az unokái hallgatnák visszaemlékezéseit; összefoglalja élete fontos mozzanatait. Azt látjuk, hogy fokozatosan változik a lány gondolkodása és az önmagáról alkotott képe. Különösen közel éreztem magamhoz azt a részt, ahogyan a szerelemhez és a kapcsolatokhoz viszonyul. Kitti osztálytársai közül sokan már rég kapcsolatban vannak, megtapasztalták a szerelmet, miközben ő még kimaradtnak érzi magát. Ez az érzés számomra is ismerős, mert én is hasonlóan éltem meg ezt az időszakot. Kicsit kívülállónak éreztem magam és nálam hozzá hasonlóan később érkezett el a szerelem és a párkapcsolatok időszaka. Éppen ezért Kitti ezen része különösen közel került hozzám, mert könnyű volt együtt éreznem vele és megértenem azt az érzést, amikor az ember úgy érzi, hogy mindenki más már megtapasztalt valamit, amiből ő még kimaradt.
Ami viszont kevésbé tetszett az az, hogy néhol hiányoltam a részletesebb leírásokat is. Például szívesen olvastam volna többet Kitti családjáról, a szereplők külsejéről, illetve a környezetről és a tájról.
Ugyanakkor ez egy olyan negatív pont, amiben nem vagyok teljesen biztos, hogy valóban hibának tekinthető. Mivel a történetet akár Kitti naplójaként is olvassuk, ezért végül teljesen reális, hogy elsősorban azokról a dolgokról ír, amelyek őt foglalkoztatják. Egy kamaszlány valószínűleg nem feltétlenül azt részletezi a naplójában, hogy milyen az idő, milyen a táj, vagy pontosan hogyan néz ki egy utca, hanem sokkal inkább az érzéseiről, az iskoláról, a barátairól, a fiúkról, a sportról és az őt ért élményekről ír. Emiatt a leírások hiánya számomra inkább kettősséget mutat: olvasóként néha hiányoltam őket, de a történet formáját és Kitti karakterét figyelembe véve érthető, hogy miért kerültek háttérbe.
U.i.:
Mielőtt még elfelejtem: Nagyon ajánlom a könyvet azoknak, akik diákként belecsöppentek egy olyan kavalkádba, mikor úgy érzik, az idő csak halad előre, s ők lecsúsznak dolgokról. Amikor magukba zuhannak és azt gondolják, nincs tovább… Amikor azt hiszik, ők cipelik a nehéz terhet és nem tudják kivel megosztani. A könyvön keresztül üzenem, nem vagytok egyedül!
Kocsis-Seres Hajnalka –
Nagyon szerettem Kitti történetét, mert nemcsak egy fiatal lány útkeresését és bizonytalanságait mutatja be, hanem olyan élethelyzeteket és érzéseket is, amelyekkel talán sokan találkoztunk már életünk során. Kitti döntései, vívódásai és az első szerelmek időszaka könnyen közel kerülhet az olvasóhoz, miközben a történet egy különleges időszakba, a ’80-as évek világába is visszarepít bennünket.
Számomra különösen érdekes volt ez az időutazás, hiszen a táborok, a tinédzserkor hangulata, az első szerelmek és a rendszerváltás időszaka sok régi emléket idézhet fel azokban is, akik maguk is megélték ezt a korszakot. A fiatalabb olvasók pedig egy olyan világba pillanthatnak be, amely már egészen más volt, mint a mai mindennapok.
Úgy gondolom, hogy a könyv elsősorban a fiataloknak és fiatal felnőtteknek szólhat, akik éppen keresik a saját útjukat, de az idősebb korosztály számára is tartogat olyan pillanatokat, amelyek megérinthetik őket, mosolyt csalhatnak az arcukra, vagy éppen régi emlékeket hozhatnak felszínre.
Öröm volt elolvasni, és kívánom, hogy Kitti története sok olvasóhoz eljusson, akik ugyanúgy találnak majd benne valami személyeset és szerethetőt, ahogyan én is.
Egy mondatban: Egy régi korszak története, amelyben a szív ma is ugyanúgy érez. 💗
Georgina Zolnai-Heck –
A retro kamaszkor nemcsak egy sztori. Ez egy életérzés, amit bármikor születtél is, bármikor is voltál kamasz, érteni, érezni fogsz.
Kitti szemén keresztül egy olyan világba kapunk bepillantást, amit kevesen ismerünk, hiszen az élsport berkein belül nem nagyon szokott kiszivárogni, hogy mi is megy ott valójában.
Kemény edzések, edző táborok, versenyek, elvárások, teljesítmény kényszer, megfelelni akarás. Nem csak magunknak, a környezetünknek, a tanárainknak, a szüleinknek.
És ha ez még nem lenne elég, ott van az iskola is ahol hasonló elvárásokat támasztanak elénk, mi pedig néha azt sem tudjuk merre van az előre.
Az i-re a pont pedig nem más, mint a fiúk. Azok a fránya fiúk akik olyan kiismerhetetlenek, zavarosak, cukik, különlegesek, megmagyarázhatatlanok…..
Nem egyszerű egy tinédzser élete. Az 1980-as években pedig azt hiszem még nehezebb volt mint most. Láttam Kittiben önmagamat, és láttam benne a saját gyermekemet is. Ahogy az ő kapcsolatuk alakult az édesanyjával úgy értékeltem át én is kicsit magamban a sajátunkat a lányommal. Éreztem a megértést, az empátiát, de olykor sajnálatot és dühöt is. Annyira természetes, annyira őszinte, annyira mai az egész történet, hogy nem akarod letenni egy pillanatra sem. Azt pedig hogy vége legyen, végképp nem akarja egyetlen porcikám sem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakulhatott Kitti élete fiatal felnőttként, és végül rátalált -e a jól megérdemelt, igazi, őszinte boldogság.
Szívből ajánlom azt a könyvet mindazoknak, akik szeretnék kicsit újra élni a saját kamasz koruk emlékeit, teljesen mindegy mikor is volt az.
Ferencz Katalin –
Retro kamaszkor , mely nem is volt olyan rég … vagy mégis ?
Aki szeretne egy jót nosztalgiázni, annak kötelező olvasmány , de komolyan !
Mindemellett , akinek van éppen egy kamasz gyermeke, annak garantálom hogy utána picit türelmesebb lesz velük , mert sok mindenre fény derül az ő szemszögükből. Hisz valljuk be, hiába éltük mi magunk is át, azért hajlamosak vagyunk elfelejteni !!!!
Tele van a történet a küzdelmekkel, az iskolai – és sportélet gyötrelmei , nehézségei , amiket egy gyereknek önmagának kellenek megoldania . De közben a felnövekvő lány, aki keresi önmagát , az élet dolgait , keresi a szerelmet , mindeközben átéli az otthoni felnőttek világának nehézségeit , ami rá is kihat, hát egyáltalán nem egyszerű élete van.
Aztán persze elég egy sérülés , ami megváltoztathat mindent .
Ajánlom a könyvet tényleg mindenkinek, minden korosztálynak!
Gacs Kornélia /Nelli/ –
Én már szinte teljesen elfelejtettem,hogy milyen is volt a 80-as években tinédzsernek lenni.Aztán elolvastam Kitti történetét és milliónyi emlék tört rám. Ahogy olvastam, többször kellett emiatt szünetet tartanom és elmerengeni a régi időkön. Aztán vitt a történet magával, hiszen kicsit magamra ismertem a szereplők élethelyzeteiben. Nekünk talán valamivel nehezebb volt akkor mert jóval szigorúbb és konzervatívabb volt az a világ,mint a mai.Ott kellett megtalálni a helyünket az életben,rátalálni az első szerelemre,”háborúkat” vívni szülőkkel, pedagógusokkal, néha barátokkal, osztálytársakkal. Mégis azt mondom,hogy hálás vagyok amiért akkor voltam fiatal és köszönöm szépen Katharina,hogy a könyved által újra élhettem mindezt! Ajánlom Mindenkinek aki szeretne kicsit visszamenni az időben és újra átélné gondolatban azokat az éveket! Ha elolvassa sok mindent fog most másképp látni és értékelni!🙂
Petra A –
Időutazás a ’80-as évekbe – Ahol a nosztalgia és a valóság találkozik
Ez a történet visszarepít a nyolcvanas évek semmivel össze nem téveszthető világába, ahol a háttérben az Omega ikonikus dalai szólnak, a mindennapokat pedig a kamasz Kitti életének örömei, konfliktusai és útkeresése tölti meg.
A könyv felidézi a tinédzserkor ezer arcát: a sulis pörgést, az edzések fárasztó, izzasztó pillanatait, az első félszeg szerelmeket és az elválaszthatatlan barátságokat – no meg persze a szülőkkel és tanárokkal vívott, soha véget nem érő szélmalomharcokat.
Miközben Kitti történetét követed, könnyen lehet, hogy a saját emlékeid is felszínre kerülnek. A megfelelési kényszer, a határok feszegetése, a saját utad keresése mind ismerős érzések lehetnek. Felidéződik az első, szülők nélküli nyaralás semmihez sem fogható szabadságérzése, de ugyanúgy megjelenik a dolgos hétköznapok valósága is. Hiszen természetes volt, hogy mindenki kivette a részét a házimunkából, és a telek sem csupán egy helyet jelentett: gyümölcsfák, kiskert és az ezekkel járó munka is hozzátartozott a mindennapokhoz.
A regény hiteles korrajzot ad arról is, milyen elvárások és elképzelések határozták meg a fiatalok jövőképét. Vajon valóban ennyiben merült ki a kijelölt út: befejezni a középiskolát, esetleg továbbtanulni, majd férjhez menni? Létezett egyáltalán B-terv egy olyan világban, ahol a kiszámíthatónak hitt életet egyetlen váratlan sérülés vagy sorsfordító esemény is pillanatok alatt átírhatta?
A nosztalgikus pillanatok mögött ott húzódnak az iskolai nehézségek, a kamaszkor bizonytalanságai és a felnőttek sokszor ridegnek tűnő világa. Közben pedig a háttérben – eleinte még csak halkan, de egyre határozottabban – már ott kopogtat a rendszerváltás előszele.
Ez a történet egyszerre szól a múltról és azokról az érzésekről, amelyek talán ma is ismerősek: a szabadságvágytól, az első nagy döntésektől, a barátságokról és szerelmekről, valamint arról, milyen érzés megtalálni a saját utunkat.
V. Kati –
“Persze, tudjuk, régen minden jobb volt!”-hányszor hallottam ezt a mondatot a gyerekeimtől! Bár nyilván minden érv ez ellen szól, de talán mégis…
Katharina P. V. regénye visszarepít egy olyan korba, ahol fiatalnak lenni egyszerűbb volt, ha nem is könnyebb. Ahol a szabályok, célok egyértelműbbek voltak mint manapság. Ami a legvadabb időkben is csak lassan csordogált a mai feszített, felgyorsult, túl ingergazdag világhoz képest.
És bár nem sírom vissza a gimmazista, egyetemista éveket a vasfüggöny mögött, mégis nosztalgiával olvastam Kitti történetét, hiszen részben az én történetem is.
Akik a 80-as években a főhőshöz hasonló korúak voltak, biztosan mind hasonlóan fognak érezni a könyv olvasása közben. A gyerekeink pedig talán örömmel vegyes rácsodálkozással ismerik meg, milyenek lehettek szüleik amikor annyi idősek voltak, mint most ők. Talán ugyanazok a problémák foglalkoztatták őket is. Talán nem is voltunk nagyon mások…